Rajtam nem volt fátyol,
s nem volt fehér a ruhám.
Mégis én vagyok asszonyod
idők előtt, és idők után.
Te vagy az én uram…
Ahová Te sóhajtasz,
én arról veszem a levegőt.
Amerre csípőd fordul,
én arra fordítom testemet.
Ha szél kap hajadba,
én ott leszek,
hogy kócosan is magad
– ahogyan én -,
szeresd.
Mert én az asszonyod vagyok.
Örökre az is maradok.
Mert Te vagy az én URAM.
Idők előtt,
és idők után…