(Jóapócának, mentoromnak)
“A név kötelez”
– ítél a fáma,
s lárma kíséri
a keresztet cipelőt.
Kis kereszt – kis zaj.
Nagy kereszt – nagy raj
áll neki sorfalat.
“Gyerünk!”
és
“Hujj!”
meg
“Jujj!
Dőlj, állj…!”
Minden bámész
ott liheg,
nyál csöppen a porba.
(Könny a szembe,
csavar a gyomorba.)
Visszük a keresztünk,
némán, vagy üvöltve.
Hiénák között,
csak egy legyen!
Csak egy legyen!
Csak egy, akinek harcunk
könnyet csal a szembe,
Csavart a gyomorba…
Csak egy vegyen bennünket ölbe,
ha térdre esünk…