Lám, hát lábrakapott
a fű, a fa.
Útra kelt a vadvirág.
Nád susog az úton
áthaladva,
mozdul a föld,
mozdul a világ…
Kóválygó fejjel
rezzenek minden
csodamozdulatra…
Szúró rózsatövek
tépnek elhaladva,
az öreg kútból loccsan a víz…
Belenézek, sikítok
– visszahörgő kövek
koppannak fejemnek…
Mozdul a föld,
mozdul a világ.
Torz indulások közt
csak magam vagyok
aki feláll, de visszarogy…