Mert ez adatott.
Nehéz súllyal és zaklatott sóhajjal
díszített bíborvörös drapéria mögött
kushadó testszövet, vér vár.
A színen (mímelt) tragikomédia.
Aztán…
Pokolba az adománnyal!
Szálló porfelleg, tépett függöny;
a rendező toporzékolva lázad.
Ide minden színészt!
Tűzvészt ide! Romlást, pusztulást!
Szétszabni, szétvágni mindent!
Elhordani!
Elölről újra!
Színpadraaaaa!
Semmi díszlet,
meztelen minden.
Mégis…
mégis azt súgja süket fülembe az isten,
jó ez a darab.
Hát…legalább valamire vittem.