Te életnek nevezett
szaggatott lélegzet.
Mi végre szívod
el a levegőm…
Vagy mi végre
töltöd tele
tüdőm, hogy
szétszakad?
Mi végre szórod
tagjaim szerteszét,
vagy mi végre
adsz épp` szárnyakat?
Mi végre metszed
el az ereket,
és miért nem hagyod
hogy elvérezzenek?
Mi végre hogy
néha nincs érzés,
nincsen akarat,
és a szívem
helyéből olykor kiszakad?

Te életnek nevezett
szaggatott lélegzet…
Hol adsz,
hol odacsapsz.
Játék neked
az életem…
(Dobj egy hatost.)