Öreg vagyok én már bohócnak,
mégis: olyan jólesik néha
csörgősipkát húzni a fejemre.
Kicsit bókolok, kicsit ingatom.
Szelíd, elnéző mosollyal
hallgatom ahogyan kuncog, aki lát.
Fintorba kuszálom az arcom,
cigánykarikát is mímelek,
így lopok pár cinkos,
önfeledt pillanatot
vesztett vágyaitok helyett.
Kicsit izgulok…
Remélem, remekelek.