Vannak napok,
mikor nem szabadna felkelnem.
Anna-illatú ágyamban
csak hallgatnám,
ahogyan perceg bennem az idő.
Néha felnéznék,
figyelném az árnyékok
merre tartanak.
Avitt, nyálcsorgatta
kispárnám lenne a fejem alatt.
Térdem közt, karomban
a takarót tartanám.
A sóhajom mély,
és kéjes lenne.
Vannak napok,
mikor nem szabadna felkelnem.
Csak várni,
hogy napra múljon a nap.