Azt hiszem,
bőrünk akkor is összesimul majd,
amikor ráncom a ráncodba lottyad
és a kor barnás foltjai olvasztanak eggyé,
ha már nem nő és nem férfi leszünk,
csak korpuszok és érzések.
Azt gondolom,
egy gubanc ember leszünk akkor is,
tagjaink kibogozhatatlan,
összesodródott szálakként forrnak össze
szerelmünk macskajátszotta gombolyagában.
Tudom,
te meg én
voltunk,
vagyunk,
leszünk
maga a
Szerelem,
és halálon túl
egyetlen molekulába
sűrűsödünk örökre.