Már nem török…
Lassan kevergetem csak,
mert tudom hogy ez is elég.
Nem kapja oda a lét
forró grízét a hő…
Mert bár nem török,
csak lanyhulok,
tudom, így is érdemes…
Így kell.
A gőz fölött, a gőzben
érzem; puhul, duzzad a dara.
Életem minden pillanata
egy-egy szem.
Keverem…
Mert már nem török
fakanalat sorsom felett…
Gyors körök helyett
lassítok…
Nem ég oda, és talán…
Lassabban
lesz
kész.