Puha hó-paplan alatt 
a hideg követ diderget.
Szorosra húzzák a fák
magukon a kérget.
Tó-üveg. Csikorog a fagy.
Lelkemre rálehelt a tél.
Reszket, akár kint feledt’
rigó az ág hegyén.
De sebaj! Jön majd tavasz,
vele jön a meleg, a fény,
szívem újra dalra fakad,
mint feléledt rigó az ág hegyén.