Egyszer majd elmegyek
(de csitt, még titok!).
Nem viszek semmit,
a jelmezek a gardróbban
hadd lógjanak.
Poros vállaikra pókok
szőnek haszontalan hálót
(a legyek nem erre repülnek,
itt a keselyű les csak a dögre).
Hogy mikor jövök vissza?
Soha! Örökre,
csak oda szól a jegyem.
Retúrra nem futja már
(de csitt, titok!).
Vagyonom nincsen.
Hitem sincsen, csak keresztem
– magamra szegeztem.
Elmegyek.
Ne szóljatok, ne fogjatok!
Az angyalok szirének módjára
énekelnek,
Frontin ez nekem,
ítélet.
Könnyű élet ígérete
(a keselyű lecsap a dögre),
de csitt,
még titok…