Zörögve kaptat a szénásszekér,
Marcsi ül tetején: nagy esemény.
Magasból nézi a világot,
ilyen tág teret még nem látott.
Messze lát: hegyeket, völgyeket,
futkosó őzekkel erdőket.
Vidáman csacsogó patakot,
Marcsi csak ámul és bámul ott.
“Milyen jó idefenn, magasan!
Puha a széna, s jó illata van.
Felhőket érek, ha akarom,
szénásszekéren, víg a napom.”