Drága anyám!
Ugye jól vagy
és begyógyult a fekély a lábadon?
(Frenki, a kurva anyád’,
nyisd már ki azt a wiszkit!)
Odaadtad a pénzt az orvosnak
(amit küldtem)?
Remélem,
megbeszélted a szomszéddal
a disznó-ügyet,
és a patkányok eltűntek;
nem bántják a tyúkjaid?
(Frenki bazd meg, nem hallod?
Csengetnek!
Nyiss ajtót, az Anyámnak írok!)
Sütsz még dióspiskótát?
Ki eszi?
Ugye adsz a szomszéd Teri unokájának,
aki annyiszor kuncsorgott
lesütött szemmel a kerítés mögött
(mekkorát nőhetett ő is…)?!
Drága anyám,
ideát az élet ragyogóan megy.
Most éppen egy luxusjacht fedélzetén
koktélt szürcsölök,
Feri közvélemény-kutatást végez.
Anyám,
ha féltesz, ne félts!
A sorsom rendben.
Az életem úgy halad, ahogyan kell,
sehol gödör,
nyugodj!
Nekem azt adta az élet, ami rendelve lett:
fényt, pénzt, gyönyört.
(Frenki tölts újra!
Adott a díler hitelbe?
Mi az, hogy nem az istenit!
Megmondtam;
leszopok bárkit
egy adagért, Frenki!
Milyen szar strici vagy, tekurvaisten…)
Anyám,
drága anyám,
hidd el:
egyszer hazamegyek,
de annyi csodás hely van még
itt a földön…
Látnom kell,
tudom:
te megérted.
Anyám,
engem csak hasmenés gyötör
itt a trópusokon,
de ez természetes,
és kicsit kék a hátam,
mert minap a charleston alatt
a polgármester hirtelen döntött hátra
és bevágtam a bárszekrény sarkába.
A cigaretta sajna’ maradt,
de ne aggódd agyon magad,
a prof kézben tart.
(Frenki, nézd már meg,
elég lesz-e a gumi a hét végére?
Úgy számolj: jönnek a republikánusok:
választások, szavazások, baszások, ha-ha…ha-ha…)
Anyám,
kicsit lefogytam,
de ne félj,
nem leszek deszka!
A te lányod rád hasonlít,
gusztusos husik rezegnek
csípő tájt,
melleim halmai megremegnek,
amikor lépést lépés után teszek.
Anyám,
nyugodj; álmodj szépeket,
óvakodj a szomszéd disznóitól,
a patkányokat pedig irtsd!
(Frenki, ölelj át egy percre…)
Csókol lányod.