Mint mozaikká tört
összeszűkült föld az esőt,
úgy szívlak magamba kedvesem.
Ahogyan duzzadnak, telnek a rögök,
úgy érnek össze bennem
meghasonlott, eltávolodott
lélek-darabjaim.
És így majd nem bicsaklik
lábad el bennem, rajtam.
Hát engedd záporod földedre…
