Szétesett világegyetemeim
esnek sorban a fekete lyukba.
Tinta
ami a tollamról lehullt
a koszos járólapra.
Álnok csillagok közt hajolok
roppanó derékkal
le mélyre,
elkenem a kezemmel.
Beledőlök,
szemembe tinta
kenődik.
Szétesett világegyetemeim
nem a papíron haldokolnak.
Nézz a pupillámba.
