A felhők közt találod magad,
pedig csak béka vagy.
A tenger cseppjei veled játszanak,
felkaptak, és te repülsz,
repülsz az ég alatt.
Szárnyad nincs,
– ugye béka vagy.
(Széles szád körbeéri a fejed,
– mert nincs füled –
és úgy nevet.)
Bőrödet a szél meggyűri, az lobog,
és ragyog, ragyog most
gyönyörű homlokod.
Hogy majd elejt, vagy gyengéden ledob?
Nem tudhatod…
De végre, végre nem a mocsarat,
hanem az eget túrhatod.
