Az idő köp az emberre,
nyála savas, ráncoló,
időben vedd magad észre!
Véred elég lángoló?
Azt érzem, hogy sietnem kell,
az idő már nem csorog,
minden sóhaj egy újabb jel,
hogy életem leforog.

Míg gyerek vagy, eszét játssza,
Tied minden – tégy vele.
Álarc az arcán – várja:
nyakadon szoruljon keze.
Tégy, ahogy a szíved diktál,
arany és sár: egyfene!
Becsület? Miért is piszkál?:
az idő köp az emberre.

Hogyha koncot vetnek eléd,
ne pirulj, csak hajolj, vedd fel,
étel mindig kell Tebeléd,
attól működik az ember.
Ugorj, hogyha arra vár,
légy zsinóron táncoló,
vigyázz, ha a szája jár,
nyála savas, ráncoló.

Útvesztő a létnek java,
jobbra, balra? Nem tudhatod.
Boldogságnak borsa-sava,
rossz felé mész, nem várhatod.
Döntsd el: magad mire vágyik,
gyönyörre, vagy jóra? Szépre?
Nem lényeg, mi kívül látszik,
időben vedd magad észre!

Ossz ételt, vagy állj a sarkon,
légy Te gyáva, avagy bátor,
hogy ha túl vagy minden harcon,
mindegy hol vagy, lehetsz bárhol.
Hogyha nincs cél, senki nem vagy,
csak életet majmoló
üres bőr és üres agy…
Véred elég lángoló?

Elhenyéltem sok-sok évet,
nem tér vissza sose` már,
viszem magammal e képet,
ez az, ami nekem jár.
Lelki békém már elúszott?
Torkom hány falatot nyel?
(Hol letömtem, volt, hogy csúszott.)
Azt érzem, hogy sietnem kell.

Báránybőrben farkas él,
foga fűrész, mikor harap,
bátran engedd, és ne félj,
ezzel erősíted magad.
Ki vagy Te? hát nézz tükörbe,
ott a másod hogy morog?
Béget? Vonyít? Mindhiába,
az idő már nem csorog.

Talmi remények vezettek
sokszor, és Te elhitted:
ahol most vagy, ott van helyed…
Odaveszett a hited.
De igaz célod Rád talált!
Nézz hát most az égre fel,
ne suttogj, de kiabálj!
Minden sóhaj egy újabb jel.

Összerakom a tenyerem,
befonom az ujjaim,
időt nekem! Időt Isten!
Súlyosak a napjaim.
Vállamon a vágy oly` nehéz,
kő kövön már nem mozog…
kaszás, kérlek most ne nézd,
hogy életem leforog!

Hogy életem leforog:
minden sóhaj egy újabb jel…
Az idő már nem csorog,
azt érzem, hogy sietnem kell.
(Véred elég lángoló?
Időben vedd Magad észre!)
Nyála savas ráncoló
– az idő köp az emberre…