Soha nem fogok az a báránylelkű
(igazán megtért/megnyugodott)
asszony lenni, aki néma
csendben mossa a lábfejed, miközben
a mellkasát szétveti az öröm,
vagy düh,
vagy szerelem, vagy akármi.
Mert persze, lemossa
és hajában megtörli a lábadat,
mert imád, de aztán lehet,
hogy a fejedre önti az egész vizet,
és még jól fejbe is kólint a bádoglavórral.
Mert persze, imádlak,
és Te vagy nekem az isten,
de én meg a nő vagyok.
Nő a XXI. században.
Bármit megtennék érted, és meg is teszek,
de a bádoglavór…
Damoklész kardja…
Max.:)
(2010)