Veszett kutya
sarkamba kap,
rohanok bele
a viharba.
Ázott hajam
szemembe csap,
vakon szaladok
mindegy, csak tovább!
Zeng dörög és
csattog a tér,
előttem
záródó eső függönye.
Törik, szakad csont, izom
és szívburok,
futok-futok,
rohanok.
Inkább a vihar
szúrjon át, és
égessen, mint
négykézlábamon állva
veszett kutya kapjon el.
