Kihúzom székem a teraszra.
Kabátom alámgyűröm.
Arcom a napra tartom.
Orromba bele – belenyal
a szél.
Tavaszízű nyála.
Ujjaim fáznak.
Ezért,
(meg a régen itt
elszívott cigarettákra
emlékezve) zárnak.
Még hideg van.
Nincs ideje a vetésnek.
Téli jegek még
kushadnak a tetőn,
de a madarak már
az ágon dalolnak.
Minden tavasz
egy újabb kezdet.
És minden tavasz
lépés.
A Tél felé…
