Negyvenöt fehér szirommal bókoló rózsaszál
kertem legfőbb éke.
Fölébe hajolok, letöröm,
tüske sebzi ujjam – észre sem veszem.
Csókkal nyitom fényes fejét,
pirul a virágszövet.
Letépem szirmait,
hasad a bibe, szakad a porzó.
Eléd szórom;
borítsa puhán utad.
Véremmel vörösre színezett szirmukat
árassza majd a gyönyör,
amikor talpad selyme rajtuk végigtapos, végigsöpör.
Ötven, fehér szirommal bókoló rózsaszál
kertemben álmodva vár
sorára.