hol van már a tavalyi nyár,
ami egy “keddi napra esett”…
nem volt az égen egy felhő sem,
kéklő ragyogásán suhant a nyár, könnyű, meleg párával vállán,
majd a sásra dobta, és szelíden ráfeküdt a vízre.
lágy ringásukban ott voltam én is,
befogadtak: élveztem édes nászukat, loccsanásukat, csobbanásukat.