– Hosszú hajad
ó, anyácskám
hogy fújja a szél!
Hadd burkoljam,
hadd tekerjem
belé magam én!
– Nem burkolod
nem tekered
bele te magad,
férfit vágyom,
magast, sudárt,
ki szálára kap.
– Karcsú nyakad
ó, anyácskám
fényesíti éj!
Hadd csókolom,
hadd érintem
ujjaim hegyén!
– Nem csókolod,
nem érinted
ujjaid hegyén,
mert maszatos
és ráncos lesz!
Ronda csúnya, vén!
– Két szép kebled
ó, anyácskám
maga a csoda,
hadd bámulja,
hadd csodálja
szemem bogara!
– Ne bámulja,
ne csodálja
szemed bogara,
férfi lássa,
férfi nézze,
boruljon oda!
– Élet-öled
ó, anyácskám
az a végtelen.
Engedj bújnom,
engedj vissza!
Nem jó kint nekem!
– Nem engedlek,
nem engedlek
vissza tégedet!
Eltépetett,
elszaggatott
a te gyökered!