Én vagyok ama bizonyos
macska a zsákból.
A vászon nem sokáig rejt,
mert állandóan kirágom.
Bemutatkozom:
Nem árulok hazugságot.
Látod?
Szőröm koszlott,
karmom törött.
Zöld szemem mögött
dühödt dac
uralja agyam.
Megmutatom magam.
Egy lábamra bicegek,
szeretem a cukros tejet,
néha fosok,
néha remegek,
és néha bőrödön, szíveden
sebeket ejthetek.
Igen, néha
büdös is vagyok:
hosszú szomjazás után,
ha nyelvem kiaszott,
nem mosakodok’.
Nem, nem bírom a zsákot.
Rágok-ugrok.
Futok, futok, rohanok…
Sántítok bár,
de még
soha
senki
nem
ért
utol…
Aki zsák nélkül
vinne haza.
