Az élet deszkáira készülök
nap-nap után.
Piperészkedem.
A kulisszák mögött
a tükörben magam nézem:
sima tojás nyakamon,
üres az arcom, jellegtelen.
A Dávid és Góliát
álarc előttem fekszik.
Melyiket veszem ma fel?
Magam sem tudom.
Melyikhez nyúl kezem?
(A rendező az életem.)
Melyik öleli-szorítja
ma, holnap fejem?
(És melyik ölel melyik szorít?)
Miért nincs egy egyszerű,
nyugodt-ember-szerű
maskarám?
Bárcsak tudnám!
Fáradok.
Nyugalmat akarok.
Nem fő-,
csak statiszta szerepet.
Segítsetek.