Egynyári virágokat vettem hétfőn 
(hogy ezek mennyit tudnak nőni aligpár nap alatt!),
el is ültettem estefele.
Közben az alkonyat nyakamra ült,
és véremet szívták a szúnyogok
(idén rekordtermés van belőlük és állítólag valami tüdőizét is terjesztenek),
csapkodtam hol ide, hol oda,
és közben szidtam az istent.
Egyszínű balkonládából nem volt elég,
ezért az egyetlen fehérbe is kénytelen voltam…
Hülyén néz ki a barnák közt,
de sötét szigszalaggal körberagasztom,
akkor majd nem virít ki a többi közül.
A függesztő kampók eltűntek.
(Lehet, azt is leadtuk a többi vassal, mikor kenyérre sem… )
Román megoldás: fekete drót, de legalább jól tart.
De különben is! Kit érdekel, milyen a balkonláda színe,
s mivel aggattam fel?
Sárgul a büdöske,
kékellik az a kék izé,
a pistike is ragyog,
a futópetúnia szalad, mint a fene.
Az árvácska bókol a szívemen.